KALOTASZEGI TÁNCREND
Csárdás és Szapora
Édesanyám rózsafája
Engem hajtott utoljára
Bár sohase hajtott volna
Maradtam volna bimbóba, hate-ha
Nincsen rózsa, mert lehullott a földre
Nincs szeretőm, mer' elhagyott örökre
Ha elhagyott, hagyjon is el örökre
Mert nem lehet mindenkinek hat ökre
Hosszú szárú laboda
Nem termettem dologra
Lábom termett a táncra
Szemem kacsingatásra
Ujjujjujjujju
A mérai hegytetőn
Ott lakik a szeretőm
Fehér kendőt lobogtat
Engem oda csalogat
A mérai csorgó víz
Olyan édes, mint a méz
Aki iszik belőle
Vágyik a szerelemre
Alig várom szüretet
Szüret után egyebet
Hogy vigyék el nénémet
Néném után engemet
legenyes